2012. február 26-án éjjel, a Florida állambeli Sanfordban George Zimmerman, 28 éves biztonsági őr szóváltásba került Trayvon Martin, 17 éves afro-amerikai középiskolás diákkal, majd lelőtte. Zimmermant a bírósági ítéletben önvédelemre hivatkozva 2013. július 13-án felmentették.
Alicia Garza egy kaliforniai Oakland-i bárban volt, és bourbon-t ivott, amikor az ítélet megszületett. Garza bejelentkezett a Facebookra és írt egy szenvedélyes posztot, amelyben először írta le: Black lives matter. Patrisse Cullors még aznap éjjel elkezdte megosztani Garza szavait, minden alkalommal hashtaget használt, amikor újraközölte: #blacklivesmatter.
2020. május 25-én este egy minneapolosi kisbolt eladója bejelentést tett a rendőrségen, hogy egy férfi hamis húszdollárosokkal akart fizetni. A kiérkező rendőrök George Floyd, 46 éves fekete férfit a földre teperték, majd miután az egyik tiszt nyolc percig a levegőért könyörgő Floyd nyakán térdelt, a férfi meghalt.
Az esetet követően – újabb rendőri túlkapásokhoz vezető – zavargások indultak el az USA-ban, országhatárokon átnyúló szolidaritási tüntetések kezdődtek és a hashtag-aktivizmus is megjelent a közösségi médiában. Voltak akik egymás nyakára térdelve készített fotókon gúnyolódtak “#GeorgeFloydChallenge”, mások a rasszizmus és diszkriminizáció elleni tiltakozásukat fejezték ki BlackLivesMatter hashtaggel. 2013 júliusától 2018. május 1-ig a BlackLivesMatter hashtaget átlagosan 17 002 alkalommal tweetelték naponta, ami 2020. május 28-át követően átlag napi 3,7 millióra nőtt.
A történet egy olyan több száz éves problémára világít rá, amely a mai napig aktuális, megoldása azonban még mindig nincs:
– Miről szólhat valójában ez a probléma, honnan ered és mi a története?
– Milyen ideológiai különbségek mutatkoznak meg a #BlackLivesMatter és az #AllLivesMatter gondolatisága között?
– Értékelhetők-e ideológiai alkalmazkodásnak az olyan esetek, mint pl. az augusztus 23-i wisconsini lövöldözést – amikor egy rendőr közvetlen közelről hétszer hátba lőtt egy fekete férfit, amikor az megpróbált beszállni az autójába – követő tüntetés egyik esete, amikor a felvonulók – egyébként a BlackLivesMatter mozgalommal szimpatizáló – vacsorázó embereket zaklatnak azzal, hogy „A fehérek hallgatása erőszak!” ügy melletti kiállás jelképeként emeljék fel ökölbe szorított kezüket?
– Mi alapján választjuk, vagy sem a szembenézés nehézségeivel járó nyílt vitát, elfogadást az ideológiai alkalmazkodással szemben?
– Hogyan jutunk el a BlackLiveMatter mozgalomtól a Cancel Culture – azaz az elnémítás kultúrájáig és egyáltalán mit jelent a Cancel Culture, amelyről július elején 150 neves író, tudós, művész nyílt levelet is megjelentetett a Harper’s Magazinban?
Ha a Cancel Culture jelenségről olvasnátok, a témáról a 444-en jelent meg egy nagyon alapos, értékes írás, amelyből idézünk:
“A cancel culture miatt aggódók között bizonyára vannak képmutatók, és vannak olyanok is, akik nem veszik észre saját kiváltságos helyzetüket, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jelenség ne létezne, ne lenne káros, és ne kerülhetne valaki pillanatok alatt olyan helyzetbe, ami ellen nagyon nehéz védekezni…
… Az internetes kiközösítésnek pedig ugyan gyakran progresszív a köntöse, és résztvevői jellemzően úgy érzik, valamiféle társadalomjobbítás nevében szednek szét valakit, de emögött sokszor olyasmi áll, ami alapvetőbb és ősibb emberi vonás bármilyen ideológiánál: a kegyetlenség és a falkaösztön…
… Sok embernek egyszerűen jól esik monitorok és telefonképernyők mögül megszégyeníteni másokat, ezt pedig a legnemesebb szándék mögé a legkönnyebb elrejteni. A társadalmi igazságosság mellett persze a másik végletre, a „cenzúrázókkal szembeni fellépésre” is szokás hivatkozni, ennek nevében rengeteg gyűlöletet kapnak a nyakukba az interneten azok, akik progresszív véleményeket képviselnek, különféle kisebbségek mellett állnak ki, neadjisten nők.”
Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgetünk Miklós Szabóval, az ELTE TáTK politikai antropológusával szeptember 22-én.
Az eseményen való részvétel a Covid miatt limitált, csak 10 résztvevőt tudunk fogadni, ám az estét zoomon közvetítjük, amelynek linkjét az esemény előtt pár nappal tesszük közzé.
Az idézett 444-es cikk:
A hivatkozott nyílt levél a Harper’s Magazine -ból
https://harpers.org/a-letter-on-justice-and-open-debate/
