Magyarország régóta nem jókedvű ország. Az Európai Unió legdepressziósabb országa vagyunk, évente 25-30 ezren próbálnak önkezükkel véget vetni életüknek, a WHO adatai alapján alkoholistáink száma közelít az egymillióhoz.
A szomorú tendencia évek óta tart, amit az idei traumákkal terhelt időszak jócskán fokozhatott: voltunk egy mintegy 10 hetes karanténban, amelynek rögtön az első hónapjában másfélszeresére nőtt a családon belüli erőszakok száma, az iskolák abszolút felkészületlenül vágtak bele a digitális oktatásba, a magyar munkahelyek közel fele veszélybe került, túl vagyunk egy utazási korlátozásokkal teli nyáron, miközben a járványhelyzet tetőzése még előttünk áll.
Hogy
– miként hathat a mostani világjárvány a társadalom mentálhigiénés állapotára;
– milyen egyéni és közösségi reakciók várhatók közel és hosszú távon;
– milyen mértékben erősítheti a pandémia az önpusztító hajlamunkat és milyen óvintézkedések lennének szükségesek a mentális betegségek megelőzésének érdekében;
– milyen lélektani folyamatok állhatnak a különféle összeesküvés elméletek mögött;
– melyik hozzállás a kevésbé megterhelő lelki reakció: a vírustagadás, vagy a járványhelyzet kockázatai miatti szorongás;
– hogyan készülhet fel a hazai, mentális egészséggel, pszichiátriai és addiktológiai problémákkal foglalkozó intézményrendszer a covid miatt kialakult életmódbeli változásokra
többek között ezekről beszélgetünk Dr. Rácz József pszichiáterrel, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán működő Addiktológiai Tanszék vezetőjével.
A doktor Úr egy májusi Qubit-re írt cikkében a mostani világjárvány várható mentálhigiénés következményeit olyan korábbi pandémiákon keresztül modellezte, mint a SARS, a H1N1, vagy az Ebola. Itt olvashatjátok el:
